Chrono Trigger

A Chrono Trigger 1995-ben jelent meg Super Nintendora. Emlékeim ködének homályába vész már, hogy kerültem a játék közelébe. Valószínűleg az akkori Toriyama mániám ismertetett meg vele, minthogy a játék karakterterveit Toriyama Akira készítette.

A történet szerint egy átlagos kölyök, Crono elugrik a helyi évezredfordulós ünnepségre, hogy megnézze legjobb barátja, Lucca legújabb találmányát, és közben egy virgonc lánykába, Marlebe botlik. A találmány egy teleport gép, és mivel senki nem hajlandó kipróbálni, Crono vállalja a bemutatót. A sikeren felbuzdulva Marle is kipóbálja a gépet, de ekkor felfénylik a medálja és a lány eltűnik. Csak a medál marad utána, ami Lucca szerint a kulcs. Crono felkapja az ékszert és a lány után készül, mielőtt eltűnik, Lucca megígéri, hogy utánuk megy, amint rájön a hibára. Némi villódzás után Crono egy erdőben találja magát, ahol manók támadnak rá, és megkezdődik a nagy kaland ahol egyre nagyobb gubancokba keveredik, míg végül nem más hárul rá és barátaira, mint a világ megmentése…

Annyit elárulhatok, hogy főhöseink időutazás révén több korba is eljutnak és közben több jóbarátra is szert tesznek. Szükségük is lesz a segítségre hogy helyreállíthassák a rendet az időben. A játékban így több játszható karakter is szerepet kap, de egyszerre csak hármat irányíthatunk, a többi egy meghatározott helyen várakozik, míg szükségünk nem lesz rá. Ez persze csak később lesz érdekes, a játék elején még csak 3 karakterünk van (Crono, Lucca, Marle).

Innen megpróbálok minél kevesebbet elárulni. Mivel időutazós játékról van szó, talán nem annyira meglepő, hogy hőseink eljutnak múltba és jövőbe egyaránt. A középkorban egy pallost forgató elátkozott lovag barátságára tesznek szert. Az emberiség bölcsőjénél pedig Cronoék rátermettségét látva egy igen erős ősember is a csapat részévé válik. Karmai és fizikai támadása rendkívül jó harcosról árulkodnak. A futurisztikus jövőben a robotokat látva Lucca kerül elemébe, neki köszönhetően ismét új barátra tesznek szert. Végül még egy személy csatlakozik hőseinkhez a végső gonosz elleni csatában. Róla legyen elég annyi róla, hogy nem igazán csapatjátékos. Aki ismeri Toriyama stílusát, vagy legalábbis a Dragon Ballt, talán nem fog meglepődni.

A játék a kornak megfelelő konzolos Manga-RPG stílust követi, mint a Final Fantasy sorozat korai tagjai. Legalábbis én még ezen a néven ismertem, ma már azt hiszem JRPG-nek nevezik. Háromféle játéktért különböztethetünk meg:

A térképrész, ahol a világban, nagyobb távolságokat tehetünk meg, ilyenkor a karakterek egész piciben láthatók, és mozgáson kívül három dolog elérhető, előhívhatjuk a karaktermenüt (X), karaktert cserélhetünk (Y), ill. bekérhetjük a világtérképet (SELECT), ami a karaktereink helyzetét mutatja meg.

A játéktér - erre akkor vált a játék, amikor belépünk egy épületbe, barlangba, erdőbe, vagy fontosabb helyszínre. Ekkor a karakterek nagyobbak, kidolgozottabbak az épületek és a helyszín. A menü (X) és a karaktercsere (Y) előhívásán kívül ilyenkor lehetőségünk van a világ lakóival beszélgetésbe elegyedni (A) is. Akár futhatunk is a karakterekkel (B-t nyomvatartva), vagy lepauzálhatjuk a játékot (START). Ebben a nézetben találkozhatunk ellenfelekkel is, ami nagyon jó ötlet más manga rpg-khez képest, hogy itt láthatjuk az ellenfeleket, mielőtt ősszeakadnánk velük, így ha mód van rá kicselezhetjük őket, de legalábbis felkészülhetünk arra milyen taktikát használunk ellenük.

Mikor összefutunk egy ellenséggel, harc módba kapcsol a játéktér. Maradunk ugyan az aktuális játéktéren, de az ellenfelek és a karaktereink is harci pozíciót vesznek fel, és megkezdődik a harc, ami lehet "real" - ilyenkor az ellenfelek folyamatosan támadnak, mikor módjuk van rá, és "wait" - mikor is az ellenfelek egy-egy támadás bevitele után megvárják míg a mi karaktereink is támadnak, és csak ezután támadnak újra. Kezdő játékosoknak utóbbi javasolt, de ha már belejöttünk a játékba, a valós mód meg tudja gyorsítani a játékot.

A képernyőn megjelenik egy sáv, ahol kis csíkok jelképezik a karaktereink energiáját, valamint kiírásra kerül a karakterek életereje (HP) és mana pontja (MP). Mellette, míg valamelyik karakterünk energiája fel nem töltődik látható az ellenfeleink neve. Mikor egy karakter energiája feltöltődik, a hozzá tartozó oszlopban egy kis menü jelenik meg, ami háromféle cselekvésre ad lehetőséget. A karakter vagy támad (Att.), ekkor a kiválasztott ellenfélre csap, lő, üt az aktuális fegyvernek megfelelően. Vagy valami speciális műveletet hajt végre (Comb) - ez lehet valamilyen támadótechnika, party védelmező cselekedet (pl. gyógyítás), vagy a karakternek megfelelő varázslat. Harmadik lehetőség a tárgyhasználat (Item), ekkor lehet használni példéául a különféle karaktert segítő italokat. Időnként megjelenik egy vékonyabb csík is, amin különböző információk jelennek meg - pl. a kiválasztott ellenfél neve, életereje (megfelelő kellék használata esetén), varázslatok, technikák rövid ismertetése, stb. A harc módban szintén pauzálhatunk (START), valamint lehetőség van az amúgy automatikusan elhelyezett infó ablakocskák áthelyezésére (Y), ez akkor jön jól mikor nem látunk egy kiválasztott ellenfelet.

Később, mikor már több karakterünk van, lehetőségünk lesz cserélgetni őket egy csere panel segítségével (Y). Minden játszható karakterek van egy rá jellemző fegyver és mágia típusa, és természetesen más-más korban csatlakoznak:

Mivel elég régi játékról van szó, szerintem abandonware-ként is megszerezhető. Azonban mivel a Nintendo retrohullámot meglovagolva kiadta régi konzoljai nosztalgia változatait, újra találkoztam a Chrono Triggerrel valamelyik oldalon. Illetve a Steam palettáján is megjelent PC-s változatban. Ajánlom azoknak, akik ismerik és szeretik ezeket a régi JRPG-ket és még nem futottak bele a Chrono Triggerbe vagy csak szimplán szeretnek kicsit nosztalgiázni.